Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban Howard Lyman (vegán) az állattenyésztés káros hatásairól beszél, mind a környezetre, mind az emberi egészségre nézve. Arról is beszél, hogy a természettel összhangban kellene élnünk: egészséges embereket kellene táplálnunk ahelyett, hogy gabonát termelnénk az állatok etetésére, majd megölnénk őket. Howard: Egy hüvelykujjam méretű daganatot távolítottak el. Az egy a millióhoz esélyű műtét után a saját lábamon jöttem ki a kórházból. (Hűha.) De garantálom Önöknek, hogy egészen más emberként jöttem ki. (Hűha.) Tudtam, hogy ez nem több földről, több szarvasmarháról vagy több felszerelésről szól. Többről szólt annál, mint hogy csak nagyobbnak és gazdagabbnak lenni. Elmentem a bankáromhoz, és azt mondtam neki: „Szükségem van a segítségedre. El kell kezdenünk a természettel együtt gazdálkodni.” A bankárom hátradőlt a székében, és azt mondta: „Ugyan mit jelentsen ez?” Azt mondtam: „Azt hiszem, át kell térnünk a biogazdálkodásra.” Rám nézett, és azt mondta: „Azt akarja, hogy pénzt adjak kölcsön? Nem fogja megosztani a többi ügyfelemmel – a vegyszerkereskedővel, a gyógyszerkereskedővel, a műtrágyakereskedővel?” Azt mondta: „Olyan nap soha nem jön el!” Így 1983-ban eladtam a farmomat. Kifizettem az adósságaimat. És elkezdtem más gazdákkal együtt dolgozni, hogy kezdjünk el helyesen élelmiszert termelni. Megtudtam, hogy odakint rengeteg pénz van, hogy nem akarják, hogy az emberek tudják az igazságot. Elkezdtem arról beszélni az embereknek, hogy ne egyenek állatokat, és beszéltem nekik a kergemarhakórról. Azt gondolták, én vagyok az, akinek lyukas az agya, mert még soha nem hallottak róla. De végül kikötöttem az “Oprah [Winfrey] Show”-ban. Elmondtam pár millió embernek, hogy teheneket darálunk le, és megetetjük a tehenekkel, hogy elütött állatokat, – szarvast, őzet, oposszumot, mosómedvét – kaparunk össze az utakról, és megetetjük a tehenekkel. És aztán elaltatott háziállatokat, kutyákat és macskákat is fel- használtunk, tele a vegyszerekkel, amelyekkel megölték őket. Csak Los Angeles-ben havonta 200 tonna kutyát és macskát darálnak le, és teszik vissza a házi kedvenceink vagy a haszonállataink tápjába. Oprah szeme akkora volt, mint a csészealj. Megfordult, ránézett a National Cattlemen's Beef Association emberére, és azt mondta: „Dr. Weber, teheneket etetünk tehenekkel?” Sosem felejtem el, mit mondott: „Ööö… igen… Korlátozott mértékben folyik ilyen.” Nos, Oprah következő mondata miatt bepereltek minket! Azt mondta: „Ez megdöbbentő! Többé nem eszek hamburgert!” Nos, tudtam, hogy 13 államban létezik az úgynevezett élelmiszer lejáratás törvény. De az élelmiszer lejáratás törvény azt mondja, hogy törvényellenes olyat állítani, amiről tudja az ember, hogy hamis. Én az igazat mondtam. De tudják, mi történt? A marhatenyésztők bepereltek. Nem akarták, hogy az emberek megismerjék az igazságot. Végül hat éven át pereskedtek velünk. Több százezer dollárt költöttünk, hogy megvédjük a jogunkat, hogy tájékoztassuk az amerikai népet az igazságról! (Istenem!) Azt szeretném, ha ma itt ülve felismernék, hogy ha mi nem nézünk szembe az igazsággal, ha nem értjük meg, hogy ma az amerikaiak többsége a villájával okozott fájdalomba hal bele, akkor a villánkkal több sírt ásunk, mint bármely más eszközzel. (Hű!) Meg kell néznünk, mi történik a világban. Meg kell értenünk, hogy például a Húsvét-sziget, ahol ezek a nagy kőemlékművek állnak a parton, egykor virágzó társadalom volt. Gazdag talaj, fák, csónakok, halak. De ott az ember rangját az mutatta, milyen nagy kőemléket állított. Nos, potyautasok érkeztek a szigetre – patkányok! Nem törődtek vele, mert a patkányok nem az emberek élelmét ették. A pálmafák magjait ették. Miközben kivágták a fákat, hogy a nagy emlékműveket szánon levigyék a partra, egyre kevesebb fa maradt, mert nem nőttek új fák. El tudják képzelni, milyen lehetett, amikor az utolsó emlékműhöz kivágták az utolsó fát, és a Húsvét-szigeten soha többé nem lesznek fák? Az emlékművek ma is ott vannak. Az emberek eltűntek, mert nem tudtak megtanulni a környezetük határain belül élni. Pontosan ugyanezzel állunk szemben ma is. Meg kell értenünk, hogy a fordulópont a minden rendben van, és a teljes katasztrófa között, egy nagyon keskeny határvonal. Ha megnézzük például a St. Matthew-szigetet: 1943-ban 29 rénszarvast tettek egy szigetre, hogy tartalék élelmiszerforrás legyen az ott állomásozó katonai egység számára. Soha nem volt rájuk szükség. Huszonkilenc rénszarvas egy 128 négyzetmérföldes szigeten, természetes ragadozók nélkül! Húsz év alatt az a 29 állat 6000 kövér, fényes szőrű, egészséges állattá szaporodott! Húsz évvel később egyetlen élő állat sem maradt a szigeten, mert nem tanultak meg a rendelkezésükre álló környezet határain belül élni. Ugyanezzel a problémával állunk szemben most is. Amikor a hajós telepesek az Egyesült Államokba jöttek valamivel kevesebb mint 300 évvel ezelőtt, a Föld legmélyebb, leggazdagabb termőrétege volt itt. 300 év alatt az itt lévő termőréteg 75%-át elveszítettük. Egyetlen hüvelyknyi termőréteg kialakulásához 500 év kell. Nem vagyunk itt elég régóta ahhoz, hogy létrehozzunk egy hüvelyknyi termőréteget, és máris elvesztettük annak a háromnegyedét, ami itt volt. 1850-ben Iowában építettek egy templomot. Ezt a templomot 1850-től máig folyamatosan használják Iowában. 1850-ben lefényképezték. A templom körül az összes földet művelték. Mind ugyanazon a szinten volt. Több mint 150 évvel később újabb képet készítettek ugyanarról a templomról. A körülötte lévő összes földet továbbra is művelték. Az egyetlen különbség az, hogy a templom ma 10 lábbal (kb. 3 méterrel) magasabban áll, mint körülötte az összes termőföld. Ha életben akarunk maradni Homo sapiens fajként, meg kell értenünk azt a tényt, hogy ma az Amerikai Egyesült Államokban megtermelt gabona 80%-át egy állat torkán tömik le. 16 font gabona kell (kb. 7,26 kg.) egyetlen font (kb. 0,45kg) hús előállításához. Tizenhat font gabonával 32 éhező embert lehetne jóllakatni. Mi a legjobb felhasználása az erőforrásainknak? Meg kell értenünk, hogy a jövő az egészséges emberek táplálása, nem az állatoké, hogy megöljük őket. Életemből 45 évet állattenyésztéssel töltöttem. Elmondhatom, hogy amit ma csinálunk, az teljes mértékben fenntarthatatlan. Húsevő, állattenyésztéssel foglalkozó emberből mára vegán lettem, aki semmit sem eszik, aminek arca, mája vagy anyja van. Étrendet az egészségért váltottam. Amit ma meggyőződéses vegánként teszek, azt az állatok iránti szeretetből teszem. Tudom, hogy egyetlen állatnak sem kell meghalni, hogy én élhessek. Ha fajként életben akarunk maradni, meg kell értenünk, hogy nem az a dolgunk, hogy mindent megtegyünk; az a dolgunk, hogy mindent megtegyünk, amit tudunk. És ma egy nagyon egyszerű, egyenes felhívással fordulok önökhöz: csak annyit kell tenniük, amennyit meg tudnak tenni. Legyél vegán! Legyél zöld! Mentsük meg a bolygót! Nagyon szépen köszönöm. (Nagyon köszönjük, Howard, ezt a betekintést és ezt a rendkívüli történetet. Ez bizony rendkívül informatív és tanulságos volt, és ahogy képzelhetik, közönségünk néhány tagjának most van néhány kérdése. Kaphatjuk az első kérdést, kérem?) (Mr. Lyman, elállította a lélegzetemet. Köszönöm a szeretetét, és hogy ma eljött közénk. A nevem Betska K. Burr. A Coaching & Leadership International társelnöke vagyok. A tudat-test-lélek trénerképzés globális vezetői vagyunk. Nagyon fontos kérdésem van önhöz, mégpedig ez: vessünk ki szén-dioxid adót az (állat-személy) húsra? És ha igen, hogyan tegyük ezt?) Az első kérdés ez: „Ki kell-e vetni szén-dixid adót a húsra?” A válasz erre: igen. A kérdés az: „Hogyan fogjuk ezt megtenni?” Egyszerű. Ha veszünk egy negyedik generációs farmert, állattenyésztőt, hizlaldatulajdonost, és meggyőződéses vegánná válhatok, ez azt jelenti vajon, hogy azok az emberek, akiknek fontos a környezet, nem tudnák ugyanezt megtenni? Az amerikaiak 79 százaléka azt állítja magáról, hogy vegetáriánus. Ha tényleg azt állítja valaki, hogy vegetáriánus, akkor miért nem él eszerint? (79%?) Ha ezen változtatni akarunk, az nem Washington D.C.-ben fog megtörténni. Hanem itt fog megtörténni. Nézzék meg, mi történt West Hollywoodban, mire volt képes ez a közösség. A saját közösségeinkben kell cselekednünk. Szerveződnünk kell, meg kell néznünk, mi nincsen; és ha nincs, el kell indítanunk. Ha vannak változások, amelyeknek meg kell történniük, nekünk kell elindítani azt a változást. Az a dolgunk, hogy vezetőkké váljunk, hogy amikor egy gyermek szemébe nézünk, alapvetően azt mondhassuk neki: „Nem tudok mindent megtenni, de mindent meg tudok tenni, amire képes vagyok.” És ha nem tesszük, gyermekeinknek és unokáinknak nem lesz jövőjük. Meg tudjuk csinálni? Feltétlenül. Mikor kezdjük el? Most azonnal! (Megkaphatjuk a második kérdést, kérem?) (Köszönöm, Mr. Lyman. A nevem Daryl Cumberbatch, és én egy zöld könyvelő vagyok Torontóból, Kanadából. A kérdésem a következő: kellene-e címkéket tenni a húsra, ami figyelmeztet az olyan vegyszerekre, gyógyszerekre és hormonokra, amelyek rákot és más betegségeket, például cukorbetegséget okoznak?) Ha azt nézzük, mi lehetne a kérdésére adott válasz abszolút alapműve, az Dr. T. Colin Campbell „Kína-tanulmány” című könyve – nemcsak a hús előállításához használt vegyszerekről van szó, hanem lássuk a tényt, hogy az állati fehérje az, ami a szívbetegség, a rák, a cukorbetegség és az elhízás első számú oka – ez a legnagyobb táplálkozástudományi vizsgálat, amit valaha végeztek a világ történetében. Rosszabb-e, amikor még vegyszerek, hormonok és antibiotikumok is vannak benne? Abszolút! De ha hosszú, egészséges életet akar élni, értse meg, hogy Teremtőnk nem selejtet alkotott. Fantasztikus testet adott nekünk, ha egyszerűen azt fogyasztanánk, amire teremtve lettünk. És ez nem hamburger, marhasült vagy sertésszelet. Életem 45 éve alatt soha nem láttam olyan állatot, amely a vágóhídra menet összecsapta volna a bokáját, és azt mondta volna: „Hó, hurrá, holnap hamburger leszek!” Nem akarnak meghalni. Az a dolgunk, hogy biztosítsuk számukra, hogy azt az életet élhessék, amit nekik szántak, hogy mi is azt az életet élhessük, amit nekünk szántak. Photo Caption: “Az út a RÉGI OTTHONHOZ gyorsabb és közelebb van, mint valaha számítottál rá!”
